by Néhány éve kezdődött a csoda. Írják a könyvismertetésben. Egy ember csodája, aki leküzdötte a saját félelmeit, és ezeket a tapasztalatokat átadta másoknak is megtanítva őket küzdeni. Egy módszert adott a kezekbe az önmagunkért való küzdelem módszerét. Amikor Tamás Rita öt évvel ezelőtt létrehozta a közösségi médiában Ne pánikolj, sportolj! elnevezésű oldalát, még nem volt más, mint egy elvált anyuka, aki a sok kudarc után először tanult meg nyerni. Leküzdötte a pánikbetegségét.
A közösség ahol nemcsak sporttal, testedzéssel kapcsolatban kapunk tippeket, de hétköznapi hősöket is megismerhetünk, olyan embereket, amilyenekké mi is válhatunk. Rita hisz a sport és az önfejlesztő gyakorlatok hatásában, ezt a hitet és tudást szeretné most könyv formájában átadni. Mindenkinek, aki szeretne változtatni. A könyvben őszintén beszél arról, hogy milyen volt a küzdelem a pánikkal. Ám nem csupán saját történetével igyekszik mások segítségére lenni, konkrét tanácsokat is ad: az általa követett étkezési alapelveken túl azokat az edzésgyakorlatokat is megosztja az olvasókkal, amelyek segítségével sikerült megerősítenie önmagát és pozitív irányba fordítania az életét.
Élj végre magadért!
Kiút a kiégésből, a kétségbeesésből és a talajvesztésből: ,,Norvégia csak ugródeszka. A döntés, hogy idejövök, csak lépés az ugródeszkához. Az, hogy merre dobbantok, és dobbantok-e akkorát, hogy átugorjak a korlátaimon, fáradságos munka önmagammal.” Tamás Rita, a Ne pánikolj, sportolj! mozgalom alapítója, saját példájával és személyes tanácsaival tízezreknek mutatta meg, hogyan segít a sport megküzdeni a szorongással, a pánikkal, a testi-lelki fájdalommal, és hogyan lehet középkorú nőként, helyes étkezéssel és edzéssel jól érezni magunkat a bőrünkben. Új könyve a személyiségfejlődés mélyebb szintjére visz bennünket, akik hozzá hasonlóan szakítani szeretnénk rossz beidegződéseinkkel, örökölt traumáinkkal, áldozatszerepünkkel vagy éppen túlvállalásainkkal.
Rita ötvenévesen dönt úgy, hogy Norvégiában kezd új életet, mer önző lenni és kezébe veszi sorsa irányítását. Hosszú utat tesz meg testben és lélekben egyaránt azért, hogy rájöjjön, a változtatás igénye nem elég, meg kell teremtenünk a lehetőségét annak, hogy amire képesek vagyunk, azt teljesítsük. Kíméletlen őszinteséggel megírt történetéből – amelyben a buktatókat, a kudarcokat és az emlékezetes pillanatokat egyaránt megörökíti – hitet meríthetünk az akadályokkal való megküzdéshez, az önmagunkkal történő szembenézéshez, és ahhoz, hogy végre elkezdjünk önmagunkért (is) élni.
