by John Scalzi harmadik regénye a Vének háborúja‑univerzumban Az utolsó gyarmat, nem hagyta a világ a semmibe veszni. Több nagy lap is írt véleményt róla. A The Guardianban például pergős politikai thrillerkért jellemezték. A neves lapban dicsérték a kiváló párbeszédeket, és a karakterek pontos leírását is. Ami még felkeltette a figyelmet az a tudományos ötletek voltak. Aztán a lap dicsérte azt is, hogy az író jól kombinálta össze a klasszikus űroperát a modern politikai intrikákkal. De kifejtették a véleményüket a The New York Times hasábjain is. Az ott közölt cikk az egész Vének háborúja sorozatott méltatta, és Scalzit pedig a modern scifi irodalom egyik legfontosabb alakjaként tartja számon.
A történet fő alakja John Perry , aki a katonai szolgálat lezárulta után végre békében élhetne feleségével, Jane Sagannel és örökbefogadott lányukkal, Zoëval. A Huckleberry bolygó idilli, vidéki nyugalma azonban nem tart sokáig. A Gyarmati Szövetség vezetői új feladattal állítanak be hozzájuk, amely nemcsak a család életét forgatja fel, hanem az egész emberi gyarmatbirodalom jövőjét is. A politikai feszültségek, a gyarmatok önállósodási törekvései és a háttérben húzódó galaktikus játszmák mind olyan rétegeket adnak a regényhez, amelyek jóval túlmutatnak egy egyszerű űrkalandon.
A Roanoke nevű új kolónia létrehozása remek alapot ad Scalzinak arra, hogy bemutassa, milyen nehézségekkel jár egy sokszínű, különböző világokról érkező telepesekből álló közösség irányítása. Perry és Sagan kettőse továbbra is az egyik legszimpatikusabb páros a modern sci-fiben. Humorosak, határozottak, emberiek. Minden helyzetben képesek megőrizni józanságukat. A köztük lévő dinamika adja a könyv egyik legnagyobb erejét. Közben Zoë jelenléte új érzelmi mélységet is hoz a történetbe.
Az utolsó gyarmat
Scalzi stílusa most is gördülékeny. Közvetlen és élvezetes. A párbeszédek sziporkáznak, a cselekmény folyamatosan pörög. A komolyabb témák is könnyen befogadható formában jelennek meg.
