Ann Napolitano regénye, a Helló, gyönyörűm olyan történet, amely finoman, mégis elementáris erővel mutatja meg, hogyan képes a szeretet felemelni, ugyanakkor összetörni is az embert. A könyv középpontjában a Padavano nővérek állnak, akik nem csupán testvérek, hanem egymás legbiztosabb támaszai, legőszintébb barátai. Az 1980-as évek Chicagojának vibráló, sokszínű miliőjében élnek, ahol a családi házuk minden szobája tele van nevetéssel, vitákkal, álmokkal és azzal a különleges energiával, amely csak a nagy, összetartó családokra jellemző.
Ebben a szeretettel teli közegben jelenik meg William Waters, a csendes, visszahúzódó fiú, akinek gyermekkora fájdalmas hiányokkal volt tele. Egy tragédia árnyéka alatt felnőve sosem tapasztalta meg, milyen az, amikor valaki feltétel nélkül szereti. Amikor találkozik a határozott, ambiciózus Julia Padavanóval, mintha új világ nyílna meg előtte. Egy világ, ahol helye van, ahol számít, ahol végre láthatóvá válik.
Julia mellett azonban ott vannak a nővérei is, akik mind külön világot képviselnek. Sylvie, az álmodozó könyvmoly, aki a történetekben talál menedéket és inspirációt. Cecelia, a bohém művész, aki színekkel és szabadsággal tölti meg a mindennapokat. És Emeline, a gondoskodó szív, aki csendben, de rendíthetetlenül tartja össze a családot. A Padavano-lányok együtt olyan erőt képviselnek, amelybe William szinte belesimul. Egészen addig, amíg saját múltjának sötét árnyai újra fel nem bukkannak.
Helló, gyönyörűm
A történet drámai fordulatot vesz, amikor William lelki terhei nemcsak őt, hanem a nővérek közötti szoros köteléket is próbára teszik. A bizalom, amely addig megingathatatlannak tűnt, repedezni kezd, és a család egysége veszélybe kerül. Sylvie és William különös, mély kapcsolatának kialakulása pedig újabb kérdéseket vet fel. Vajon meddig tart a testvéri lojalitás, és hol kezdődik az egyéni boldogság keresése?
A Helló, gyönyörűm érzékeny, gazdagon rétegzett regény a szeretet erejéről, a családi kötelékek törékenységéről és arról, hogy a megbocsátás néha nagyobb bátorságot kíván, mint a harc. Napolitano története egyszerre szívszorító és felemelő, olyan olvasmány, amely hosszú ideig velünk marad, és emlékeztet arra, hogy a legnagyobb sebeket is begyógyíthatja az, ha valaki végre azt mondja: „Helló, gyönyörűm.”







