by „A léghajó ott volt kikötve nyolc emelet magasságban az erkélyen. Amikor betornáztam magam a kosarába, Gross úr még árnyékba húzta a papagájok kalitkáját, aztán beszállt, és eloldotta a kötelet. Pillanatok alatt a tetők fölött voltunk. Valami kósza szélre tapadva, lágyan, méltóságteljesen úszott hajónk a nyári égbolt peremén, Budapest fölött. Gross úr fogta a köteleket, hunyorított, és lefelé mutatott.
– Hunyja csak be a szemét! Most jön a varázslat… Hoppá! Látja azt az alakot? Ott, ott, a Lendvay utcában! Tizenhét éves, és mindig éhes. Egy nyugágyat cipel. Látja? Abban aludtam, abban a nyugágyban. Vittem egyik lakásból a másikba. Ahová befogadtak…” (Káprázat)
Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig nem mese egyiküké sem. Saint-Exupéry írja valahol: „Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!” Találj rá a csodákra! A könyvben és önmagadban is. (Káprázat)
Az élet azok számára akik nyitottak a csodákra bizony tényleg csodálatos. A magam életében is meg megismétlődik a csoda. Bár biztosan csak azért csodás, mert nem tudunk rá magyarázatot. Manapság azért arra is azt mondjuk, hogy csoda ami tetszik nekünk. Fura ez az élet amely néha olyan mint egy mese, a nyitottság elvezet a csodákhoz. Olvasd ezt a szép történetet nyitottsággal , és így te is csodában részesülhetsz.
