Freida McFadden új pszichothrillere, A téboly otthona, egy olyan történetbe rántja be az olvasót, ahol a látszat és a valóság között tátongó szakadék minden oldallal mélyebb lesz. Ez a regény nem csupán egy újabb hátborzongató utazás, hanem egy olyan világ, ahol nincsenek bárányok – csak farkasok. A szerző ismét bebizonyítja, hogy mesterien ért a feszültséghez, és ahhoz is, hogy a legártatlanabbnak tűnő helyzetekből is vérfagyasztó titkokat bontson ki.
A könyvet itt lehet megrendelni!
A történet középpontjában egy fiatal nő áll, aki új életet szeretne kezdeni, és ezért elfogadja a Winchester család házvezetőnői állását. A lehetőség elsőre tökéletesnek tűnik: elegáns otthon, jó fizetés, és egy olyan környezet, ahol végre maga mögött hagyhatná a múltját. Ám ahogy telnek a napok, egyre világosabbá válik számára, hogy a Winchester család élete korántsem olyan makulátlan, mint amilyennek mutatják. Nina Winchester kifinomult mosolya mögött ridegség és manipuláció lapul, miközben férje, Andrew egyre fáradtabbnak és megtörtebbnek tűnik. A lányukról szóló hazugságok, a szándékosan okozott felfordulás és a házban vibráló feszültség mind azt sugallják, hogy itt valami nagyon nincs rendben.
Freida McFadden A téboly otthona
A főhős azonban nem adja fel. Bár minden nap takarít, főz, és próbál láthatatlan maradni, közben egyre mélyebbre süllyed a család titkaiban. És miközben Andrew melegbarna szemei egyre gyakrabban időznek rajta, óhatatlanul is eljátszik a gondolattal, milyen lenne Nina helyében élni. A vágy azonban hamar rémálommá válik, amikor egy este teljesül az, amire titokban gondolt – de egészen másképp, mint ahogy elképzelte. A padlásszobája ajtaja ugyanis csak kívülről zárható, és ekkor már túl késő visszafordulni.
A Winchester család azonban nem sejti, ki is ő valójában. És azt sem, mire képes, ha sarokba szorítják.
A téboly otthona nemcsak feszült, fordulatos és kiszámíthatatlan, hanem olyan pszichológiai mélységeket is megmutat, amelyek miatt az olvasó egyszerre retteg és rajong. Nem véletlen, hogy a kritikusok is dicsérik: „Beszippantott a könyv, le sem tudtam tenni.” és „A végén garantáltan leesik az állad.”
Ez a regény egyszerűen nem ereszt.


