by A láthatatlan világ peremén – Szepes Mária Varázstükör című regényének időtlen üzenete
A 20. századi magyar irodalom egyik legkülönösebb és legmélyebb hangú alkotója, Szepes Mária a Vörös Oroszlán után ismét olyan művet írt, amely túlmutat a hagyományos regényformán. A Varázstükör nem csupán történet, hanem metafizikai kísérlet: annak feltérképezése, hogyan kapcsolódik össze a látható és a láthatatlan világ, és milyen szerepet játszik ebben az emberi tudat.
A regény főhőse, Kornét Gábor újságíró, a történelem viharainak sodrában próbál eligazodni. Berlinből tudósít a „barbár idők” eseményeiről, mígnem kiutasítják Németországból. Hazatérése azonban nem csupán menekülés: egy különös örökség várja. Egy tükör, amely nem egyszerű családi relikvia, hanem egykor Rabbi Abraham Eleazar, a 12. század legendás kabbalistájának és alkimistájának tulajdona volt. A hagyomány szerint ezen a tükrön keresztül tartotta a kapcsolatot a „másik világgal”.
Szepes Mária értelmezésében a varázstükör nem mágikus eszköz a klasszikus értelemben. Inkább kapu, amelyen át a tudat mélyebb rétegei tárulnak fel. Amit Kornét Gábor lát benne, az nem puszta kép: lehetőség, figyelmeztetés, sőt a sors alakításának eszköze. A főhős nem marad passzív szemlélő. A látomások cselekvésre ösztönzik, és a regény egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogy meddig terjed az ember felelőssége, ha egyszer rálát a világ rejtett összefüggéseire.
A történet során Kornét vak segítő szándéka lassan értő szeretetté érik. Transzcendens képességei fokozatosan térnek vissza, miközben a tükör segítségével a múlt mélyrétegeibe és a láthatatlan szférákba is betekintést nyer. Szepes Mária különös érzékenységgel írja le azt a folyamatot, ahogy a főhős megérti: az anyagi világot működtető törvények mögött mindig ott húzódik a szellemi rend.
A Varázstükör egyszerre misztikus regény és filozófiai elmélkedés. A szerző a történelem traumáit, az emberi döntések súlyát és a tudás hatalmát vizsgálja. A mű ma is aktuális, mert arra emlékeztet: a világ nem csupán az, amit látunk. A láthatatlan erők – legyenek azok lelki, történelmi vagy metafizikai természetűek – mindannyiunk életét formálják.
Szepes Mária szavaival: „Semmi el nem rejtőzhet előle, amit látni akar… Mert mi maradhat titokban a Szellem előtt?” Ez a kérdés ma is éppoly nyugtalanító, mint amikor a regény megszületett.
