by Volt egyszer egy kislány, Lili, aki egy régi padláson talált egy poros, kicsi lámpást. Nem volt különlegesnek tűnő darab: kicsit rozsdás volt, kicsit horpadt, és a tetején egy apró csillag alakú lyuk tátongott. Lili mégis úgy érezte, mintha a lámpás hívná őt. Amikor este meggyújtotta, a lámpás fénye alig pislákolt. De ahogy Lili közelebb hajolt, a fény hirtelen felragyogott – nem is sárgán, hanem mély, kékes-ezüst színben, mintha a csillagok fénye szivárgott volna ki belőle.
A lámpás ekkor megszólalt. Nem hanggal, hanem gondolattal: „Csak annak világítok, aki még hisz a csodákban.”
Lili szeme elkerekedett, de nem félt. A fény lassan kitágult, és a szobája falai eltűntek. Helyettük egy erdő jelent meg, ahol a fák levelei apró fényekkel sziporkáztak, mintha minden levél egy-egy tündér lenne álruhában. A lámpás fénye egy ösvényt rajzolt ki előtte. Lili elindult rajta.
Az erdő titkai
Az első tisztáson egy holdszínű róka ült. A szemei olyanok voltak, mint két apró lámpás.
– Hová mész? – kérdezte a róka, de a szája nem mozdult.
– A fényt követem – felelte Lili.
– Akkor jó helyen jársz. A fény mindig oda vezet, ahol szükséged van rá.
A róka elkísérte őt egy folyóhoz, amely nem vízből állt, hanem csillagporból. A hullámai lassan lebegtek, mintha az ég tükröződne benne – vagy talán a folyó tükröződne az égen.
⭐ A kívánságok hídja
A folyón át egy híd vezetett, amely minden lépésnél más színben ragyogott. A lámpás fénye itt különösen erős lett. „Ezen a hídon csak az mehet át, aki elhiszi, hogy jár neki a boldogság.” – szólt a lámpás.
Lili vett egy mély levegőt. A híd alatt a csillagpor hullámai mintha biztatóan csillogtak volna. Lili rálépett – és a híd nem omlott össze. Sőt, minden lépésnél egy-egy apró csillag pattant ki a lába nyomán. Amikor átért, a lámpás fénye lassan elhalványult, majd így szólt: „A varázslat nem tűnik el. Csak átköltözik beléd.”
Lili ekkor érezte először, hogy valami meleg, könnyű érzés tölti el a mellkasát. Nem volt hangos, nem volt látványos – de ott volt. Mint egy apró csillag, ami csak rá várt.
Miért varázslatos ez a történet?
- Mert a csodák nem kívülről jönnek, hanem belül gyúlnak meg.
- Mert a fény nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy van mi felé menni.
- És mert néha elég egy apró lámpás – vagy egy apró történet – hogy újra érezd: a világ több, mint amit elsőre látsz.
Figyelem!!! A mese közölhető szabadon amennyiben megjelölik forrásként a The Hungary Post oldalát!
