by Minden szülő szeretne büszke lenni gyermekére, hogy valamiben kiemelkedően teljesít, de felmerül a kérdés, hogy előny vagy hátrány, ha gyermekünk kitűnik korcsoportjából. Vannak kis „zsenik”, akiknél már korán megmutatkozik a magasabb intelligencia. Nem olyan rég olvastam egy kislányról, név szerint Alice Almos három éves, aki Mensa –tag lett Britanniában.
A kislány folyékonyan beszél angolul, oroszul és a bölcsödéből ki kellett venni, mert már pajtásait kisbabáknak tartotta. Alice a felmérések alapján most 162-es intelligencia hányadossal rendelkezik és ez az érték magasabb, mint Einstein 156-os értéke. Jelenleg iskolai előkészítőre jár 17 hasonló iskoláskor alatti társával. Nem véletlenül alkalmaztam a most jelzőt. Jelenleg ez a kislány meghaladja korcsoportja fejlettségét, de mivel a gyermekek nem egyenletes ütemben fejlődnek, így intelligencia hányadosuk sem állandó. A gyermekek agya négy éves korig elképesztő módon fejlődik, az agyméret ez időszak alatt, eléri a felnőtt méret kilencven százalékát. Tehát ez egy nagyon fogékony időszak, és ugyanolyan hibát követünk el mi szülők, ha nem használjuk ki a legoptimálisabban, mintha túlterheljük gyermekeinket és azok hamar kifáradnak és elkedvetlenednek.
Az előző kislányra visszatérve, még az is előfordulhat, hogy kamasz korára fejlődése lelassul, és a többiek utolérik őt. Ez fordítva is igaz lehet, egy olyan gyermeknél, akinél azt érzékeljük, hogy nem olyan aktív és érdeklődő, mint társai, őket hívják úgy, hogy későn érők. Nagyon nagy számban vannak, akik megfelelő odafigyelés mellett, egyszer csak hirtelen ugrással felzárkóznak vagy el is hagyják korosztályuk fejlettségét. Tehát ne essünk kétségbe, ha gyermekünk valamiben lemarad társaitól, segítsük, motiváljuk és neki is menni fog.
Általánosan elfogadott az a nézet, hogy zseninek születni kell, nem lehet zsenit nevelni. Ennek ellenére az, hogy egyes gyermek képessége mennyire tud kibontakozni az már igen is a szülőkön és a környezeten múlik. A gyermek általános értelmi képességei alapján is lehet tehetséges, de egy-egy speciális területen is kiemelkedő lehet (pl. tánc, zene, kézügyesség). Gyakran a kreativitásával, esetleg érdeklődésével tűnik ki társai közül. Ezek a képességek már egészen kicsi korban is észrevehetőek a környezete és a vele foglalkozó pedagógus számára. Erről tanúskodhat, a gyermek nagyon gazdag szókincse, gyors gondolkodása, emlékezete, kíváncsisága, esetleg szokatlan és nagyon jó ötletei, kreatív megoldásai, élénk fantáziája, vagy valamilyen területre fókuszáló magasabb érdeklődése, s ezen a területen nyújtott teljesítménye.
A különböző méréseknél szerintem sokkal fontosabb az, hogy gyermekünk képességeit a saját határain belül segítsük maximálisan fejleszteni és ezt mind úgy, hogy ne vegyük el a gyerekkorát. Az én saját tapasztalatom az, hogy a most 22 hónapos gyermekem arra a legfogékonyabb, amit tőlem lát és hall. Már születése után kiderült, hogy nagyon igényli az odafigyelést és a szellemi és fizikai kihívásokat. Így szellemileg jobban elfáradok egy együtt töltött nap után, mintha munkahelyemen dolgoztam volna. De megéri, megszületése óta az egész napunkat végig beszéltem és most már együtt beszéljük. Mondókákat mondunk, mosás közben, boltba menet, autóban ülve, bevásárlás közben. Mindig minden percben elmondom, mit csinálok, miért csinálom. Most már szépen ő is mondja velem és csinálja azt, amit én. Nagyon gyorsan tanul és nehéz lekötni a figyelmét, mert a logikai játékok is csak ideig-óráig kihívás számára. Ha rájön, hogy működik akkor már nem is érdekli. Így nincs más feladatom, mint újabb és újabb kihívás elé állítani a játékok területén és figyelni, hogy rohamléptekbe fejlődik nevetve a kislányom.
Számomra nem volt kérdés a napközis közösség fontossága, ahol a saját korabeli gyerekek közösségével ismerkedhet Eltökéltem, hogy nem fogom másokhoz mérni sosem, mert lesznek elegen, akiknek ez a feladata. Amíg lehet, szeretném, ha nem a teljesítmény kényszer motiválná, hanem a játék és a tudás megszerzésének öröme. Annál szomorúbbat el sem tudok képzelni, mint, mikor egy zseninek kikiáltott és ajnározott gyerek, aki mindig csak azt hallja, hogy ő milyen okos, egy adott közösségben is ki akar tűnni és ezzel saját magát rekeszti ki. Nem találja a helyét, nem születnek barátságok. Nem beszélve arról, hogyha ténylegesen átlagos képességek fejlődnek ki a végén, emiatt mekkora kudarcélmények sorozata várja ezt a kis gyermeket az életben. Ezért is gondolom, úgy hogy nagyon fontos és alapos döntés kell, hogy legyen az iskola kiválasztása, mert nagyon sokszor sajnos ezek az intézmények oktatása nem nyújt elegendő motivációt, mivel pont az érdeklődési körüket és kíváncsiságukat nem tudja kielégíteni. Tehát továbbra is azt a véleményt osztom, ha gyermekünk valamiben kitűnik a többiek közül, segítsük és bátorítsuk, de semmiképpen ne erőltessünk rá semmit!
A kiharcolt teljesítmény helyett koncentráljunk az érzelem és élmény gazdag gyermekkor megvalósítására. Ebbe belefér, a különóra és a külön foglalkoztatás, de hangsúlyoznám a megfelelő egyensúly fontosságát, a gyermek élete ne csak ezekről szóljon, ne engedjük, hogy elszigetelődjön társaitól és biztosítsuk neki a lehetőséget az önfeledt gyermekkor megélésére a többi korosztálybeli gyermek kőrében. Mert csak is így nevelhetsz intelligens és egészséges lelkületű gyermeket. Ezen az úton nem csak a megfelelő ingereknek van nagy szerepe, hanem a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásnak, fizikai mozgásnak és a megfelelő táplálkozásnak. Ugyanis ezek is olyan mértékben befolyásolják egy gyermek fejlődését, mint a megfelelő szellemi kihívások.
Írta : B.E.
